Köszönöm!

Köszönöm, hogy 14 feliratkozó van. Szeretném mondani, hogy a blog határozatlan ideig bezárom. Sajnálom..

Egy kis részlet: 

Hírek: 

~Kiderült, hogy nem lehetett vihar a baleset okozója. A jobb szárnyban bomba nyomait találták. A bomba helyén ujj  lenyomatokat találták. Az FBI nem árult el semmi mást de azt remélhetik a Directionerek, hogy az illető élete végéig börtönben lesz.~

Sarah Higgins

Félek, hogy vége de talán  a jövő még ránk vár..Harry-vel...talán.

Seven Day

Sziasztok, meghoztam a következő rész. Nagyon nagyon köszönöm a  tizenhárom feliratkozót. Nagyon köszönöm de ugye ez még növekedni fog? :D Remélem sokatoknak fog tetszeni. Komit és pipát is várok. A kövi rész nemsokára érkezik de csak ha kapok visszajelzéseket meg ha az időm is engedi. Sok puszi: Sarah

Sarah Higgins

Csendben fürkésztem arcát. Lassan emelkedett fel és le mellkasa...lélegzett. Olyan édesen szuszogott, hogy nem mertem felkelteni. Még kora reggel volt, a nemsokára lemerülő telefonomon szerint de már a nap így is erősen sütött be a repülőbe. Szemeim alig fogatták be az immáron vakító napfény sugarakat.

-Szia!-jött be Zayn pár banánnal. Az élelem egyenlő a banánnal de legalább van mi. 

-Szia!-mosolyogtam, majd elfogadtam egy banánt.

-Hogy van?-nézet barátjára, Harry-re.Kicsit elpirultam, ahogy vissza gondoltam az egy órával történő dolgokra. 

-Jól!-suttogtam.

-Mi történt?-látta rajtam, ahogy egyre jobban vörösödök. 

-Csókolóztunk!-válaszoltam. Nem értem miért de megköszöntem volna istennek ha elnyel most a föld. Zayn kuncogva kiment a repülőből, amikor a repülő megmozdult. Halk sikoly hagyta el számít. Néma csend lett azon kívül, hogy Harry horkolt.

-Zayn?-suttogtam. "Semmi válasz,ilyenkor a legjobb." Lassan és óvatosan próbáltam felkelni de újra mozogni kezdett az egész repülőgép vagy inkább roncs.
-Istenem!-suttogtam. Gyorsan megbökdöstem Harry testét, aki végre a hatodik bökésnél felébredt.
-Jó reggelt!-közeledett felém.
-Meg ne mozdulj!-intettem le. Kérésemnek eleget téve "lefagyott".
-Mi történt?-suttogva kérdezte.
-Mozog a gép!-válaszoltam. Kicsit megmoccantam, mert viszketett az arcom a hajam miatt. A repülőgép még az ilyen kis moccanásra is reagált...dőlt lefelé. Harry-vel riadtan néztünk össze....már megint mi kerültünk bajba...nagyon örülök.
-Most mi legyen?-hallottam meg Harry rekedtes hangját.
-Csönd már!-ripakodtam  rá.
-Úgy is lezuhanunk!-folytattam még így is.
-Ha ilyen negatív vagy akkor biztos!-villantottam egy gúnyos mosolyt.
-Nem vagyok negatív csak logikus!-röhögött.
-Á nem!-motyogtam és itt már le is zárult a beszélgetésünk......

2020 telében:
Álom vagy valóság?Melyik? A legtöbb álom rámutat a valóságra, amit érzünk, amit tennünk kell.Egyesek inkább menekülnek előle, mások épp hogy keresik. Megismételhetetlen pillanatok, örökké szóló álmok. De valami mindig egy új időszakot jelent, egy új életet, két ragyogó csillagot...
-Tovább mondod?-fordult felém Alex.
-Igen anyu mondjad!-mosolygott Adel.
-Nem is tudom..!-tűnődtem.
-Késő van már.!-jött be szerelmem.
-Apának igaza van irány aludni!-mosolyogtam drágáimra.
-De anyuuuu!-nyávogott Adel.
-Jó tovább mondom!-mosolyogtam.-De csak most az egyszer!-tettem hozzá. Féltem folytatni, mert minden elmúló nappal egyre közelebb értem a valósághoz..az igazsághoz. Van értelme folytatni? Van, de nem tudom mi, talán az örökös menekülés az igazságtól és hogy végre most kiderülne minden, amit történt azon az estén...

-Lassabban Harry!-ordibáltam.-A sebed még mély!-tettem hozzá, hogy legyen oka is.
-Vigyázok anyu!-nyávogott."Hülye". Lassan utána mentem és megfogtam a kezét. Mind ketten megbabonázva figyeltük a kezeinket.
-Figyelj Sarah én..!-kezdet bele de abba hagyta, mivel megingott a repülő.
-Majd ha kint vagyunk!-mosolyogtam rá. Kéz a kézben mentünk tovább. Lassan év óvatosan másztunk le a fáról, majd gyorsan lihegve arrább futottunk, amikor a fa megadta magát és reccsent egyet, ami azt jelentette, hogy a repülő szó szoros értelmében földet ér.
-Sarah szeretlek!-fordult felém Harry. A döbbenettől köpni-nyelni nem tudtam. Szeret? Olyan tíz perc után se tudtam megszólalni. Az egész testemben  meghűlt a vér. Harry mosolya is kezdett eltűnni, már a kezemet se fogta. Szeretem!!
-Én is!-mondtam ki határozottan, majd megcsókoltam.Igen..erre a valamire vártam...a szerelemre, oly édes, amikor kimondom, oly pihe könnyűnek érezzük de olyan nehéz dolgokkal jár, akár egy emberi szívet is tönkre tehet.
Egy hideg érzés járt át, amikor Harry kezeinket összekulcsolta. Nem voltam még igazi szerelmes, csak általánosban. A gimi-t sajnos nem nekem találták ki, de hát mint mindegyik tini várta a hercegét. Hát nekem itt van, élőben. Harry maga felé fordított, majd egyre közelebb jött. Olyan közel voltunk, egymáshoz, hogy még egy köröm se férne be. Már kezdtem kicsit rosszul érezni, magam, amikor Harry kezét felemelte és végig húzta a karomon. Teljesen libabőrös lettem. Ahogy a hold gyönyörűen világítottam, meg Harry féloldalas mosolyát. Még jobban közelebb hajolt, egészen a fülemig.
-Még sohase volt "dolgom" tengerparton!-rekedtes hangja bejárta egész fejemet. Tekintetét az arcomba véste. Várt a válaszomra. Mi lenne a tökéletes válasz?....
**
Szemei csillogtak a vágytól. Meleg testünk tökéletesen egybe olvadt. Sohase akartam ki próbálni a tengerpartot de nem tudtam Harry-nek ellenállni.Az első csók azért is fontos, mert ha akkor mind kettő fél érzi a  tüzet, az bizony fontos jele annak, hogy valami mély érzés kezd kialakulni. Legalábbis azt vettem észre, ha a csók nagyon jó valakivel, akkor általában a szex is nagyon jó lesz, hisz mind két dolog vágyat tűz ki másik félre.. Ha a csókolózás nem szabadít fel tüzet, akkor, sajnos, a szex sem fog. Vannak nagyon finom finom kis jelei, amiket azonban az emberek vesznek észre.A szex során a testedet osztod meg a másik emberrel; ha valódi szeretetről van szó, akkor  a szívedet is megosztod. Legtöbb esetben az emberek kihasználják egymást. Sajnos engem is kihasználtak de tanultam belőle. Most remélem nem fogok így járni Harry-vel...

-Na majd holnap fojtatom!-mosolyogtam, majd gyors puszit leheltem férjemre és elindultam a gyerekekkel a szobába. Adel magától bebujt az ágyba. Leültem az ágyszélére és betakartam.
-Anyu ki az a Harry?-nézett rám.
-Majd holnap folytatom!-betakartam, majd gyorsan lekapcsoltam a villanyt de hogy észrevegye e legördülő könnycseppemet...

Remélem tetszet nektek, nemsokára kövi addig is gyűljön a komi és felíratkozó.

Six Day

Zayn szemszöge:

-Jennifer!-mondogatta folyamatosan Jenni nevét. Betakartam, majd kimásztam a repülőből és körül néztem hátha itt van Jenni. Itt volt és épp....

-Hagyd abba Jenni!-ordibáltam teli torokból, majd oda futottam hozzá és próbáltam lefogni ami nem ment valami sikeresen, de jött végre a felmentő sereg.

-Normális vagy?-kérdeztem.

-Miattam vagyunk itt!-zokogott.

-Ne hibáztasd magad azzal semmire se  megyünk!-nagyon megsajnáltam szegény de igazából félig meddig az ő hibája. Síri csend állt be csak Jenni halk zokogása meg a tenger morajlása törte meg a csendet. Senki se mert megszólalni. Ebben a  percben a néma csend tudta megnyugtatni Jenni-t aminek csak örülni tudtam. A lányok 50%  törékeny és a másik 50% erős kemény de nekik is van szívük. Lassan felemeltem Jenni-t, majd nagy nehezen bebújtam a repülő gépbe és letettem Harry mellé, hátha  Harry jobban lesz ha holnap meglátja Jenni-t. Remélem, majd össze jönnek ha kijutunk innen..

-Nekünk is kéne aludni egy picit, hosszú nap volt ez a mai!-jött be Liam, majd mindenki megfogadta a  tanácsát és bebujt a takaró alá és aludni kezdet. Itt a szigeteken este hidegebb van mint gondoljuk. 

FBI vezetőjének szemszöge:

-Tényleg nem tud semmit?-fordultam a kislány felé.

-Sajnálom semmit csak annyit, hogy a barátnőm Jennifer vezette a repülőt és hogy minden rendben volt az ellenőrző úton!-szipogott.

-Rendben köszönöm a segítségét!-álltam fel majd az ajtó felé tártam kezem.

-Viszlát!-szípogta, majd kitopogott. Kitámasztottam a testem a falnál.

-K*RVA ÉLET!-söpörtem le mindent az asztalról, majd ököllel beleütöttem a  falba. Vártam vagy öt percet,  majd kimentem az irodámból.

-Jelentést a repülőgépről!-ordibáltam el magam, majd becsaptam magam mögött az ajtót.

-Itt van!-lépetbe Conor majd letette az asztalomra.. Nagy sóhajjal elvettem a papír köteten fetrengő dosziét, majd elkezdtem nézegetni. "A repülő neve EG78 , tavaly került a Flipper légitársasághoz! One Direction vásárolta fel mint magángép....................A felszállás óta semmi híre, sehol nem lehet bemérni. Mintha  a föld nyelte volna el.

-David aludnod kéne már!-jött be feleségem.

-Nem!-válaszoltam, majd folytattam az olvasást. A remény hal meg utoljára.Bíztos vagyok benne, hogy még élnek.

Annie szemszöge:

Kiléptem az ajtón, majd beszálltam a kocsimba és elindultam haza. Nem igaz, hogy nem tudját megtalálni Jenniéket. Gondolkozásommal együtt, beálltam a kocsival a garázsba és felmentem a lépcsőn.
-Szia kicsim!-köszönt a párom.
-Szia drágám!-köszöntem, majd menedékként megöleltem. Bódító illata teljesen elkábított. Ez az illat egyedi, imádom.
-Nem kell sírni!-simogatta  a fejem búbját.
-Próbálom...!-suttogtam, majd elaludtam ölében.

Harry szemszöge:

Halk szuszogásra ébredtem magam mellett.Lassan a halk irányába fordultam ami megszűnt. Félve kinyitottam a szemem és Jenni-vel találtam magam.

-Megszoknám ha mindennap erre a csodára ébrednék!-na jó ez már kicsit nyálasra sikeredett de remélem Jenninek tetszett. Nem jött válasz, csak egymás szemébe néztünk. Jenni száját kuncogás hagyta el, majd megsimogatta az arcom és felült. Én is próbáltam felülni de szerencsémre nem sikerült.

-Maradj!-végre megszólalt az ő ártatlan szép hangján. Felállt és elment. Vissza fordultam és felhuppantam egy rózsaszínű felhőre és elsuhantam az álmok világába. 

Jenni szemszöge:

Nem tudom, hogy kifejezni mennyire beleszerettem Harry-be. Olyan édes és tudja hogy kell az ember felvidítani még ebben az időszakban is.. Nagyon jólesett mellette ébredni. Más volt mellette ébredni mint az exemnél. De úgy érzem mintha nem ő lenne az igazi vagyis nem tudom olyan furcsa érzés. Leültem az egyik épségben maradt székre,  majd kezembe temettem a fejem és lehunytam a szemem. Mi lesz velem..Harry-vel, velünk, a fiúkkal az életemmel. Ah remélem valaki azért keres minket.Lehet, hogy észre se vették. Lassan felálltam, majd vissza bújtam a  takaró alá Harry mellé. Csak valaki jöjjön, már értünk. Simán éhen halhatunk itt a semmi közepén.
-Jenni!-cirógatta az arcom. Semmi kedvem kinyitni a szemem, hogy lássam még mindig itt vagyunk a szigeten.
-Hagyjál!-nyöszörögtem, mire a cirógatás abba maradt. Na jó nekem kell ez a cirógatás.
-Harry?-nyitottam ki a szemem.
-Igen?-fordult felém.
-Semmi!-suttogtam bambán.-Hogy vagy!-feküdtem vissza és ránéztem.
-Jobban!-mosolygott, majd egyre közelebb jött. Lehunytam a szemem és vártam hátha tényleg érezni fogom a "tüzet". Vártam..vártam míg valaki hangos röhögésbe kezdett. A biztonság miatt csak az egyik szememet nyitottam ki és mit láttam Harry nevetett.
-Kösz!-bokszoltam belé, majd a legváratlanabb pillanatban Harry megcsókolt. Nem mondom, hogy utáltam kifejezetten élveztem, na jó életem legjobb csókja volt. Éreztem a tüzet is. Egyikünk se húzódott el a másiktól inkább, hogy egymás karjaiban voltunk. Az első csók érintése olyan különleges boldog pillanat, hogy az emberek legszívesebben soha nem fejeznék be. Az első csók után más lesz az érzelmek, a mosolyok a levegőben különös meleg, pozitív energiák áramlanak. Az első tüzes csók után szeretem belé....Harry-be.

Remélem mindenkinek tetszett. Várom a komikat, pipákat, féliratkozókat.

Five Day

Harry szemszöge: 

Szúró fájdalomra ébredtem.Lassan felkeltem és észre vettem, hogy Jenni sehol sincs.Próbáltam felállni de egyre jobban szúrta valami a hasam. Lenéztem és egy hegyes bot állt ki az oldalamról. A vér csak úgy ömlött kifelé. Mellettem volt egy vastag bot és arra támaszkodtam, hogy felbírjak állni de nem sikerült. Vissza huppantam a földre. Érzem, hogy nekem már nincs jövőm.Vigyázó szemmel őrködöm majd azok felett, kik tovább élnek, akik az ember emlékét hordozzák, ki én voltam valaha.Nem sajnáltam én semmit a világon. Persze egész csomó dolog volt, amit sajnálhattam volna: a Josh halálát, a jótékonysági bálról lemaradásunk. De most a halál mindenről lefosztotta a szépséget.Így tesszük meg a halálba vezető utat?Botladozva elhalványulunk ahelyett, hogy emelt fővel várnánk a finálét?Elfáradtam. Elfáradtam az utazásban, örökké egyedül, mint az ujjam. Belefáradtam, hogy sose volt mellettem egy társ, aki megmondja, hova megyek, honnak jövök s miért. És főleg belefáradtam abba, ahogy az emberek bánnak egymással. Belefáradtam a kínba, amit érzek és hallok a világon minden nap. Túl sok van belőle.

-Jenni, felejts el engem addig a határig, amíg már nem zavar a rám való emlékezés. Egészen ne! Az fájna! De legyek én körötted valami szelíd és nem bántó emlék, olyan, akire jólesik gondolni, de már nem könnyeztet meg. Ne úgy jussak az eszedbe, hogy belerándulj a fájdalomba, hanem úgy, hogy elmosolyodj!-suttogtam. Körbe néztem és sehol se láttam. Meg kell keresnem. Fájdalomtól teli de sikerült felállnom. Nem hagyna itt hisz nem úgy ismertem meg mint egy utálkozót.

-Harry!-hallottam meg hangját.Megakartam fordulni de a fájdalom teljesen ellepte a testem és össze estem.-Harry...!-ordibált de nem hallottam teljesen, hogy mit.Az embernek hirtelen rengeteg mondanivalója akad, amikor élete végéhez érkezik. De nem tudja elmondani.

-Mikor találkoztam veled azt hittem, hogy kis fruska leszel mint a többiek és olyan jól elvoltál Louis-al is meg a  többiekkel is, olyan kedves voltál!-néztem szemeibe.-Olyan szép vagy!-suttogtam. Jenni át ölelt.

-Köszönöm és ha túl éled elvihetsz egy randira!-nevetett. Szépen mosolygott.

-Akkor  túl élem!-nevettem és  mellkasára borultam, majd éreztem ahogy a fájdalom végig megy a testeben és elaludtam.

Jenni szemszöge:

Vártam míg Harry elaludt és feltettem egy cipelőre és neki indultam a  szigetnek.Csak éljük túl. Istenem ajd még esély.. Valahol biztos, hogy itt vannak a többiek. Már sötétedett így leraktam Harry-t, majd gyorsan össze kapkodtam pár botot és nagy nehezen meggyújtottam.
-Király vagyok!-beszéltem magamnak.Á kicsit se vagyok hülye. Egyáltalán feltűnt Annie-nek, hogy balesetet szenvedtünk.Biztos... Nem volt élelmem, így befeküdtem Harry mellé és lassan elragadtak az álom manók.

Másnap:
Zayn szemszöge:

-Induljunk!-adtam ki a parancsot, mintha főnök lennék. Mikor jönnek már értünk? Már vagy öt nap eltelt. Fáradtak és éhesek vagyunk. Próbáltam átlépkedni a  nagy ágakat, míg végül kiértem a homokos partra ahol megláttam Jennit és Harry-t egymás melltett aludni.Oda mentem hozzájuk, majd az erdő felé fordultam.
-Megtaláltam őket!-ordibáltam el magam. Öt perc múlva, már mellettem álltak a  srácok. Leguggoltam és ébredezni kezdet Jenni.
-Jenni!-ejtettem ki a lány nevét.
-Zayn!-suttogta a nevem.-Zayn!-ugrott fel, majd megölelt. Olyan szorosan ölelt, hogy majd megfulladtam. "Kicsit" erős lány. Utánam mindenkit végig ölelt, majd szomorúan felém fordult.
-Harry rosszabbul van!-halkan beszélt de még is tisztán hallottam szavait. Lassan lehajoltam, majd megfogtam Harry kezét.
-Jéghideg!-ordibáltam, majd a  vállamra kaptam és elkezdtem futni a repülő felé, ott van elsősegély doboz. Utánam futottak a fiúk csak Jenni nem. Most nem érdekelt a  depis időszaka csak a  barátom,haverom, tesóm élete.Most végkép nem érdekel, hogy Jenni-vel történik-e valami. Mikor megérkeztünk letettem az egyik székre, majd óvatosan előre mentem az első segély dobozhoz. Lassan mentem, mert kicsit féltem, hogy a repülő lezuhan a  fáról.
-Zayn!-hallottam meg Harry erőtlen hangját.
-Igen?-fordultam felé.
-Megkérdezed Jenni-t, hogy szeret-e?-döbbenten néztem rá.Mi van?
-Majd te megkérdezed!-lassan egy kendőt tettem vérző sebére.Kicsit mély volt a seb.Remélem semmi baj nem lesz.
-Nincs idő rá!-nevetett fel.Nem nagyon érdekelt amit mondott, most. Ha eltávolítanám a fát a testéből talán jobb lenne a seb?-tűnődtem magamban.
-Harry ez kicsit fájni fog de jobb lesz utána!-fogtam meg a  hegyes ágat.
-Má mindegy!-nézett rám. Nagyot sóhajtottam majd óriási erővel kirántottam a fa ágat. Harry teljes erejével ordibált, ahogy tudott. Letettem a földre a fát, majd a kiömlő vért letöröltem testéről és rá tettem köd szert. Egyre gyorsabban vette a levegőt.
-Jennifer!-mondogatta folyamatosan Jenni nevét.Betakartam , majd kimásztam a  repülőből és körül néztem hátha itt van Jenni. Itt volt és épp....

Szerintetek mit csinál? Komiban! Várom :3

1 Díj

Köszönöm a díjat Viki Kovács-nak!

Szabályok
1.Írj 10 dolgot magadról.
2.Válaszolj a kérdésekre.
3.Tegyél fel 10 kérdést.
4.Küld tovább 10 embernek.

10 Dolog magamról:

1. Egy napon születtem Selena Gomez-el csak más év!
2. 13 éves vagyok
3. IMÁDOM a sütit
4. Szeretek írni
5. Szeretek olvasni
6. Szeretek sportolni
7. Szeretek hülyülni
8. Szeretek  sokáig aludni
9. Szeretek  zenét hallgatni 
10. Szeretek csavarogni :P

Válasz a 10 kérdésre:

Kérdéseink:
1.Szeretsz blogolni?

Igen2.Van valami hobbid?

Az írrás3.Van háziállatod?

Igen egy kutya4.Kedvenc kajád?

Öm nem tom de egy dolgot nem szeretek azt a hosszú sárga színű babot.5.Rock vagy pop?

mind kettő :P6.Félsz valamiktől?

Ha egyszer az utcán megtámadnak! :P7.Kedvenc színed?

fekete8.Szeretsz olvasni?

IMÁDok9.Milka vagy kinder?

Milka10.Milyen kedved van most?

Happy

10 kérdés:

1. Olvasod a blogom?
2. Mióta blogolsz?
3. Miért kezdtél blogolni?
4. Mit gondolsz a sablonos történetekről?
5. Most épp olvasol valamilyen blogokat?
6. Kedvenc blog?
7. Kedvenc könyv?
8. IMÁDOD  a sütit?
9. Olvasod a darkot?
10. Justinos blog jöhet-e?*-*

10 embernek küldöm:

1. Annie Carmen
2. Katy B. , xxorsixx, Dorka Dóra és, Renáta Torai
3. Anna Gray
4. Loren Belieber
5. Anna Hédi

Four Day

Jaj csak nehogy lessek..

-Ne gyere be Jenni!-ordított Liam de késő  volt, betoppantam Ott volt Ő. Az egyik legjobb barátom. Térdre estem de nem sírtam. Hisz már elengedtem.Már eleget sírtam ért. Itt az idő, hogy a boldog pillanatokért éljek. Zayn segítségével újra lábra álltam. Lassan oda mentem Josh-oz. Véres volt és büdös. Meg simogattam az arcát, majd lemásztam a fáról és vissza mentem Harry-hez aki nem volt ott.

-Harry!-ordítottam egyet de nem jött válasz.Jaj remélem nem ment messzire.-Harry!-még egyet ordítottam. Akkor láttam meg a lábnyomait mikor feladtam a remény, így hát követtem az erdő felé.

-Harry!-ordítottam egyet.

-Jennifer!-hallottam meg erőtlen hangját. Elindultam a hang irányába. Mikor majdnem lestem a szikláról. Harry két kézzel tartotta magát. Jaj ilyen szerencsétlen fickót még sohase láttam....

-Jézus!-hátráltam.Nehogy még lessek itt.. Harry felnézett rám. Mindenhol karcolások borították az arcát.-Harry!-adtam a kezem és megfogta. Nem vagyok valami erős azt tudom de reménykedni azért lehet.

-Istenem Jenni nem bírsz felhúzni!-suttogta. Igen tudom Harry de nem kéne emlékesztetni rá.

-Szólók a többeknek!-mondtam és elakartam engedni. Jaj istenem mi lesz itt?!

-Nincs már annyi erőm!-suttogta és elájult.Pont, hogy most kell neked beszunyálni. Én meg csak ott  fogtam két kezét és próbáltam felhúzni ami nem ment.

-Harry kelj már fel!-ordítottam, már a  síró görcs kerülgetett. Még egy barátot nem bírok elveszíteni...

-Jennifer!-hallottam meg Zayn hangját.Na végre itt a felmentősereg.

-Zayn segíts!-a könnyekkel küzdve és egyszer csak lecsúsztunk de sikerült az egyik kezemmel megfogni a sziklát, a másikkal Harry kezét fogtam.

-Zayn!-ordibáltam. Alig van erőm így is. Lenéztem és alattunk víz folyt bele a tengerbe.-Jézus segítség!-ordibáltam de még mindig nem jött segítség.Remek.. Erősebben megfogtam a sziklát de letörd az a kis darab és zuhanni kezdtünk. Harry még mindig nem kelt fel. Gyorsan Harry alá mentem hisz ő már eleve haldoklik nem kellene még ez is. Ránéztem és átöleltem. Nem tudom miért. Csak úgy.

-Jenni!-hallottam meg Harry hangját.-Jól vagy?-kérdezte és próbált megfordítani de nem engedtem.

-Nem Harry így maradunk!-válszoltam.

-Oké!-mosolygott és válaszolni akartam de megcsókolt. Nemcsak az az igazság, hogy megcsókoltunk egy férfit, hanem az is, hogy titokban vágyakoztunk rá, s meg akartuk csókolni. Sokszor maga a férfi a hazugság, és a vágy az igazság.Nem forróságot éreztem, ahol az ajka hozzám ért, ahogy odasimult, a hajtövemnél a fülem alatt. Égési sebeket hagytak a csókjai.

**

Harry szemszöge:

Lassan próbáltam kiúszni Jennifer de nehezen tudtam hisz elájult és nehéz volt. Levettem a cipőnket, majd mellkasomhoz húztam Jennit. Légzését alig hallottam.

-Jennifer!-suttogtam de már az ájulás határán voltam.Lassan megpusziltam a homlokát és ledőltem a homokba. Túl éltük és ez a lényeg.Lehunytam a szemem de éreztem Jennifer légzésének gyorsulását. Fel akartam kelni de nem ment. Olyan mintha egy óriási kő zuhant volna rám amely össze akarna lapítani.

Jennifer szemszöge:

Kinyitottam a szemem és Harry mellkasán találtam magam. Próbáltam nyitva tartani a szemem de nem sikerült. Vissza tettem a fejem Harry mellkasára és bealudtam. 

Zayn szemszöge:

Halottam Jennifer hangját de nem tudtam merre mennyek.

-Lous jössz?-ordibáltam 

-Megyek!-jött a válasz. Végig jártuk, majdnem az egész szigetet de sehol nem láttuk Harry-éket.Mindent véletlenek látszó esemény lehet bármi jelzés.

Three Day

-Josh itt vagy már?-ordibáltam, mire Harry végre elengedte a  kezem. Kicsit megizzattam.

-Josh!-kezdtem már egy kicsit igebajos lenni. Felálltam és elindultam a pult felé.

-Harry hol vagy?-hallottam meg Lou kétségbe esett hangját. Harry? Valaki megfogta a kezem. Nem tudtam hátra nézni mivel, becsapódtunk. De éreztem ahogy az illető átőlelt és éreztem bóditó illatátt. Harry...

**

Lassan kinyitottam a szemem és már is fulladozni kezdtem.Víz jött felfelé a torkomból. Valaki jó erősen hátba vert mire kiköptem a vizet. Liam volt az.

-Hol vagyok?-néztem körbe mire vissza tértek emlékeim.-Josh!-suttogtam, majd felálltam de vissza is estem. A tekintetem a  vérző lábamra suhant. Nem volt valami nagy seb mégis iszonyatosan fájt.Mintha percenként száz tűnt szúrtak volna a lábamba jó mélyen nehogy kiessen valahogy.

-Nyugi!-simogatta a hátam Liam.-Meghalt!-suttogta.Nem hittem fülemnek. Josh. Felálltam és körbe néztem. Zayn és Lou Harry-t próbálták ébrezgetni. Niall meg banánt evett és sírt.Banán hm..

-Liam hol van Josh nem láttam?-makogtam.Nem sikerült felfognom az előtte halhatóakat. Mintha egy valóságos mesébe csöppentem volna ami nem nekem kedvezvényezne.Liam lassan becsukta a szemét, majd megölelt. Ez az ölelés inkább sajnálatosként jött mintha egy baráti lett volna. De hogy lenne baráti, hisz pontosan csak láttam eddig. Még a teljes nevét se tudom. Én meg hagyom, hogy itt ölellgessen, mintha egy sajnálomra szorúló gyenge lány lennék.

-Meghalt!-válaszolt.Hangjában éreztem azért a törődést kis héjáját.De volt ott valami öröm is vagy netántalán a víz ártott a  fülemnek?!

-Meghalt!-ismételtem vagy már ötödször.Senkit sem zavar, hogy mint egy beakadt magnó akadozva ismételtem egy immáron ismert szót. Lassan bicegve de sikeresen odaértem Harry-hez aki még nem ébredt fel. Nem volt rajta a mentő mellény.Pedig figyelmesen elmondtam nekik, hogy miért kell felvenni. Ahogy látom Harry a maga csökönyös fejével simán megölné magát.

-Hol van a mellény?-kérdeztem.Tudtam, hogy a válasz "Nem tudom" de óvintézkedés miatt feltettem.

-Mikor becsapódtunk ő mentett meg, hisz ha ő nincs te Josh-al lennél!-suttogta Zayn és bosszús pillantást vetett rám. Ebben a  pillantásban minden volt. Kín, szenvedés, düh! Minden. Ha az ember tudna ölni egy pillantással is szerintem Zayn kínozna engem. Hisz megértem tudom milyen érzés ha elveszítjük a barátunkat, vagyis mostanában  megtudtam. És abban biztos vagyok, hogy nem épp egy álom.

Másnap:

Nincs semmi élelem. Egy szigeten. Néha annyira nehéz, hogy bele tudnék dögleni. Bárkinek próbálok róla beszélni, a szavaim csak süket fülekre találnak. Talán azért, mert én magam sem értem, csak érzem, hogy beleszakadok. Nem tudom pontosan mi ez, hogy honnan ered a fájdalom vagy mi okozza, egyszerűen csak érzem, hogy valami legbelül bennem végleg megszakadt és ez a valami most teljesen felőröl. Azt mondják, az idő az majd segít, az majd változtat ezen a helyzeten, szebbé teszi a mindennapokat, alakít rajtam. Tisztában vagyok vele, hogy mindannyian a hátunkon cipeljük a sorsunkat, de néha annyira könnyű azt hinni, feltételezni, hogy az élet csak minket kínoz. Az igazság azonban az, hogy senki más nem tud téged hátráltatni, csak te magad. A többi csak ócska kifogás. Okolhatom én akár az atyaúristent is, de mi értelme van? Hiszen senki más nem tartozik érted felelősséggel, csakis te magad iránt. A saját életem egyedüli uralkodója vagyok és minden hiba, minden félresikerült próbálkozás csakis belőlem ered, ezáltal csakis én hozhatom helyre. Senki nem tud felhúzni, bár senki nem is nyújtja a kezét, mert senki nem is érti. Nem is kell, hogy értsék. Nekem kell felfedezni és neki állni, javítani, tenni azok a dolgok ellen, amik apró darabokra cincálják, szétszakítják a lelkem.Nincs rosszabb, kínzóbb fájdalom annál, amikor belegondolsz hogy elveszítetted az aki legtöbbet segített és csak rá számíthattál.Még mindig nem tudom elhinni. Itt hagyott. Jobban örültem volna neki ha Harry dögölt volna meg. Nem, ilyenre nem gondolhatsz. Milyen lettem. Oh Josh te most segítenél nekem. Hiányzol.

-Josh!-suttogtam a tenger felé. Most szívesen kölcsön venném Batman képességeit és felrepülnék egész az egig. Őket meg itt hagynám a sunyiba, elegem van hogy ocsárojják Josh-t. Josh

-Felejtsd már el. Halott érted, most Harry haldoklik segíts neki hisz miatta élsz,miatta!-pofázott Zayn, majd össze omlott és könnyek csúsztak ki szemei közül. Nagyon megsajnáltam, annyi mindenen mehetett keresztül, a kinézetéből itélve meg az egész helyzetből.

-A sírás nem a gyengeség jele hanem hogy túl sokáig voltál erős!-öleltem meg. Az ölelés után Zayn rám meredt.

-Kérlek ezt ne mond el senkinek, köszönöm!-mosolygott.Ilyenkor, hogy tud mosolyogni.

-Ígérem!-mosolyogtam vissza. Egy köhögésre lettünk figyelmesek. Harry. Villám gyorsan guggoltunk mellé. Lassan Zayn-el felemeltünk, vigyáztunk rá és gyengén kezdtem ütögetni a hátát.

-Zayn gyere megyünk kajáért és végig járjuk a partot, addig Jenni maradj itt!-parancsolt rám, majd eltűntek.Ilyenkor elmenni, mikor Harry felébred. Remek időzités. Harry szemeibe néztem.Olyan szépen csillogtam. 

-Láttalak!-suttogta. Hangja mély volt, szája repedezett. Félig halott volt, már.

-Hát itt vagyok!-nevettem.Ez inkább olyan kínos nevetés volt.

-Nem, amikor repülőn voltunk és megöleltelek, szárnyaid voltak!-simitota végig az arcom, majd lehunyta szemeit. Lefagyottan ültem ott.Mit kell tennem most? Olyan ártatlan volt, hogy nem tudtam őt utálni. Tudom, hogy nem  miatta halt meg Josh. Josh volt aki ott maradt.

-Jenni segíts!-hallottam meg Zayn hangját. Gyorsan felkeltem, letettem Harry-t és a hang irányába indultam.

-Mi a!-néztem fel a fára.
-Ne csak nézelődj gyere segíteni!-vigyorgott, majd nyújtotta a  kezét amit én el is fogadtam. Itt az utolsó esély...